Már jó néhány éve történt a következő esetem, de a mai napig aktuálisan többször visszaköszön a problémám, ami az igazságérzetem és az önérzetem bántja.
Egészen biztos történt már Önnel is kedves olvasó, hogy eszébe jutott, hogy a bevásárlásból valamit kifelejtett és van még annyi ideje, hogy gyorsan zárás előtt lerohanjon beszerezni a terméket. Velem is előfordult már nem is egyszer. Tíz perccel a zárás előtt odaértem, hogy beszerezzem a tejfölt, amikor már a boltot felmosták. Ezzel nem is lett volna gond, mert belegondoltam abba, hogy megértem, hogy szeretnének zárni, amint záróra van. El tudtam képzelni, hogy én is nagyon sietnék. Ezért belül extra figyelemmel próbáltam arra lenni, hogy a lehető legkisebb összetaposást okozzam a felmosott felületen, óvatosan közelítettem meg és a szélén próbáltam haladni, mintha attól kevésbé okoznék kárt. Ahogy ez már lenni szokott, elöttem termett egy eladó hölgy, aki rögtön rámförmedt, hogy “nagyon jó, hogy most, hogy felmostam, összetapossák”. Igazából szégyenemben, hogy elhitette velem azt, hogy én vagyok a bűnös nem is igen mertem visszaszólni a hölgynek, úgy érzetem, hogy biztosan igaza van, és annyit mondtam, hogy “sajnálom”. Ekkor, hogy dühét még jobban kitöltse rajtam közölte, hogy ott a felmosó és lehet felmosni magam után. Ekkor már éreztem, hogy túllőtt a célon. Közöltem vele a lehető legkedvesebb stílusban annak ellenére, hogy érzékenységemnek lévén elég megbántottnak éreztem magam, hogy “még nincsen nyolc óra és sajnálom”. A hölgy közölte, hogy neki nyolc óra tízkor megy a busza és nem fog megint felmosni és milyen pofátlan vagyok. Ekkor robbant a bomba a lelkemben. Otthagytam ugyan a hölgyet, gyorsan megvettem a tejfölt, de itthon órákig rosszul éreztem magam az incidens miatt. Amikor nem tudtam túllépni megbántottságomon, úgy döntöttem utánanézek annak, hogy mit tehetek ilyenkor, hogy ne forduljon elő többé akár velem, akár mással. Mivel már dolgoztam akkor, tudtam, hogy ha én így bántam volna az ügyfelemmel, akkor ez nem tetszett volna a vezetőimnek. Nyilván nem volt célom semmi komolyabb következmény, csupán szerettem volna, ha ilyen nem fordulhatott volna többé elő és mi tagadás, reméltem, hogy azzal, ha kiírom a dühöm magamból, akkor túl tudok lépni. Így is történt. Találtam a MATCH honlapján egy emailes elérhetőséget, ahova megírtam panaszom. Amire ilyenkor mindig figyeljen, ha Önnel is előfordulna ehhez hasonló:
Határozza meg pontosan, hogy mikor történt, mert enélkül azt fogja visszakapni, hogy nem tudták beazonosítani az időt, a helyszínt a boltot, stb… Tehát fontos az, hogy megírja, hogy melyik boltban történt, mikor történt pontosan. Ha ismeri az eladót (van névtáblája, stb. közelebb vezetheti és egyszerűsítheti a folyamatot). Írja le, hogy mi történt, és írja le, hogy mi a felháborodás pontos oka és miért írta meg a panaszát. Fontos, hogy legyen emberi és határozza meg, hogy mit szeretne elérni a panaszával. És ha túl nagy az igazságérzete, nyugodtan írja meg, hogy a felettes szervhez, vezetőhöz fog fordulni, amennyiben panaszára nem kap érdemi reakciót. Erre a tévhitekkel ellentétben azért van szükség, mert a nagyobb cégek működési szabályzatában benne van, hogy amennyiben felettes szervre hivatkoznak, akkor vezető írhatja alá a válaszukat, stb.. ugyanis amennyiben tényleg megtörténik a felettes szerv felé a megkeresés, akkor a dokumentációt részükre el kell küldeniük a panaszkezelésre vonatkozóan. Tehát nem az a cél, hogy fenyegessük őket, de helyezzük kilátásba ennek lehetőségét.
Jelen történetem vége az lett, hogy kaptam választ 30 napon belül, amiben jelezték, hogy a bolt vezetőjének felhívták a figyelmét arra, hogy a nyitvatartási időt tartsák be pontosabban, és megkértek, hogy ha máskor tapasztalok ilyet a boltba jelezzem feléjük, és kárpótolnak.
Ebben a boltban nem történt ilyen, de lesznek még helyzeteim, amit későbbi időben fogok megosztani. Önnel történt már ilyen? Ön mit tett?
Félreértés ne essen ilyenkor nem célom az, hogy az adott eladót elbocsássák, figyelmeztessék, de ahogy tőlem megkövetelik a munkahelyen azt, hogy tartsam be a rendet, az ügyféllel kezes bárányként bánjak, elvárom, hogy velem is így tegyenek, és ha ez nem megy maguktól, hát érdemes felhívni a figyelmet erre. Ennyi a cél. Az a tapasztalatom, hogy rengeteg ember dolgozik ilyen helyeket, emberekkel, akik nem valóak boltba emberek közé. Persze előfordul az is, hogy csak rossz napja volt, de ezt pedig én is megtanulom kezelni, tanulja meg mindenki,a ki ilyen helyen dolgozik. Én vagyok a vevő, ő az eladó képviselője, amiből mellesleg az ő fizetése, munkája lesz. Ez kegyetlenül hangzik, de ez a tudatos gondolat mögötte.
Önnel történt már ilyen? Hogy kezelte a helyzetet?
